Nem vagyok ám az ien hajtásokhoz szokva... -.-" Viszooont van tagságikártyááám..:D
ésés holnap szóbeli szal..áááh...  na m1 isss... :D
 

"...gyűlölöm azt, hogy mindig én vagyok a rossz. Gyűlölöm azt, hogy nekem nem lehet egyéniségem. Mindig, mindig, mindig és mindig én vagyok a hülye, én vagyok a rossz, én vagyok minden negatív dolgot megszemélyesítő valaki. Mélyedjetek magatokba, és keressétek meg az összes hibátokat, és valljátok be. Majd utána a másét. Mert : " más szemében a szálkát, sajátjában a gerendát sem"... Ez nekem nem kell.. Élni akarom az életem szánalom teli tekintetek nélkül. Ez én vagyok, és ha nem tetszik valakinek, akkor kerüljön el; messziről.."

Hűűha.. ma elég frusztrált voltam, de igyekeztem senkit sem megbántani. Ma elég rohangálós, ugrálgatós napom volt, úgyh ááá.. >.< de túléltem.
Hoolnap meg danceeee♥♥ (hálaa a jó égnek:D)


"...se körül, se távol; sehol egy lélek, csak a gyönyörű táj. A tenger csak úgy körülvett, a nap pedig erőteljesen sütött le rám. 
Egyedül voltam, de ez mindennél jobb volt. Csak úgy átjárt a boldogság. A sós víz nyaldosta a talpam. Szabad voltam ,és független.
De tudtam jól, hogy van egy másik világ, máshol. Ahova vissza kell térnem, ahol a halálomat kívánják. Nem akarok visszamenni, de muszáj; maradnom nem lehet. Bár lenne valami megoldás, bár fontos lnennék valakinek.. De nem így van . "

2010. március 1-jét írunk. Olyan édesen indult a napom, a nap végére meg idegroncs vagyok. Hagyjanak békén az összes szóbelivel! Hagyjanak békén a csütörtöki  programokkal ! Csak  egy kicsit sztnék élni... :S 
Éééés áááh.. pff.. >.<

"... álmodtam. Imádtam azt az álmot, nem akartam felébredni sohasem, de egyszer mindenképpen muszáj. Neem akartam visszatérni a valóságba, ahol minden nyomorúságos. Csak szép lassan akartam felébredni, ehelyett csak úgy kipattant a szemem. Próbáltam elütni az időmet, de nem ment. Csak úgy kavarogtak a fejemben a gondolatok, és már ez az őrületbe kergetett.  Akartam, hogy valaki enyhítsen a magyányomon,de se közel, se távol nem volt / nincs / és nem is lesz senki.
Akkor hát ilyenkor mi értelme az életnek? 
De talán a halál sem old meg semmit;nade ha mégis?! Akkor most élet vagy halál? Nincs válasz, nincs segítség, csak magadra hagyatkozhatsz; és lehet, hogy a legrosszabb döntést fogod meghozni, de az is lehet, hogy életed legjobb döntése lesz ez..."

Sorry, sorry; h tegnap nem írtam.   *-*
A szóbelim jóóól sikerült.. =)
Most pedig mindjárt márciusss:) és egy újabb hét.. -.-"

"... a hajam elszabadult az erős szélfuvallatban, de ez elképesztően jól esett. Végre fellélegezhettem egy kicsit. Sírni lett volna kedvem, de nem folytak a könnyeim.  Tudtam jól, hogy hamar túlleszünk ezen is, és a végén megnyugodhatok majd. De annyira egyedül voltam. Ő ma megvetően a szemembe nézett, és a tekintete tele volt szánalommal. Gyűlölöm őt! Ugyanakkor ölni is tudnék érte; ezt csak ő nem tudja; ezt csak ő nem veszi észre. Nem adhatom fel most. Meg kell nekik mutatnom, hogy mire vagyok képes. Vissszamentem hozzájuk, megnyugodva. Minden egyes szó csak lepergett rólam; de egy pillanatban betelt a pohár, mosolyogva rájuk néztem; és a fájdalmas igazsággal szembesítettem mindannyiójukat. Utána pedig felszabadultan távoztam és csak egy valaki követett; Ő. De nem érdekelt, azt akartam, hogy mindeki békén hagyjon, és, hogy egy kicsit magam lehessek. 'Néha mikor azt mondom "Jól vagyok", azt akarom, hogy valaki nézzen a szemembe és mondja azt:"mondd az igazat'..."

Péntek van ; hála a jó égnek! :D
Holnap ismét szóbeli, szal  pls.. drukkoljatok egy pötit (ismét) 


 "...valaki, valaki követett. De ebben a pillanatban ez mit sem érdkelt, hisz most fordítottam hátat az életemnek. Egyáltalán nem fogott el a pánik. Az sem érdekelt volna, hogyha meghalok. Bár önkéntelenül is megszaporáztam a lépteimet. Idővel ráeszméltem, hogy tényleg követnek. Azt sem tudtam, hogy merre megyek; csak előre. De zsákutcába futottam, és rájöttem, hogy ebből nem jöhetek ki jól. Megfordultam, és 2 szempárral néztem szembe, amelyek rögtön megigéztek, de ugyanakkor a hideg is rögtön végig futott a hátamon. Ki akartam őket kerülni , de minő meglepetés; az utamat állták. Az egyik szólásra nyitotta a száját, de valamiért meggondolta magát; és halálom előtt nem forgott le a szemem előtt az életem, csak a halálom..."

"...tudnod kell azt, hogy mindig is az egyik legfontosabb ember voltál az életemben. Ha nem mondtam volna ki egyszer sem ameddig éltél, most kimondom: szeretlek!  Szeretném, hogyha büszke lennél rám, szeretném, hogyha tartanád bennem a lelket, szeretném, hogyha itt lennél velem. Sokat sírok utánad, nem tudom elfogadni, hogy már nem vagy; de nem tehetek ellene.Szeretném, hogyha látnál odafentről,és egy kicsi, csak egy kicsit is mosolyra húzódna a szád amikor éppen a hülyeségeim egyikét látod. Egyszer találkozunk odafent, egyszer talán újra látlak.. de addig sem engedlek el, mert szükségem van rád..." 

***

Hűűűh... -.-" olyan izomlázam van .. xD
dede, annyira akarok táncolni, hogy nagyon.. ma egész nap fel voltam dobva, bár különösebb oka nem volt.. :D Aztán már csütörtök.. ebből arra következtetek, h holnap péntek..xD mondjátok, h hülye vagyok... :P 
Naaaaaa szercsi, pás puszpusz mindenkinek! =)

Ma délelőtt szóbeli.. meg kell, hogy mondjam; elviselhető volt...:D
Aztán jött az a bizonyos második táncedzés. ésés imádooom... :)

Sztorit holnap:$
esküüü *-*

Hát meg kell, h mondjam nem is annyira jelentős ez az izomláz :D 
Ésés holnap meg szóbelizek, 9:10-kor... szóval.. pls_drukkoljatok.. :$
mára pedig  ígértem sztorit.. :D

"... éreztem ahogy a hajam az arcomra tapadt, ahogy mindenem vizes lett, ahogy a nyári zápor átáztatott... De egyáltalán nem érdekelt.. mert az esővel együtt az öröm is átjárt!
hazamegyek.. =) Mindent magam mögött hagyhatok.. és tulajdonképpen nem is fogok búcsúzkodni.. nem ért nekem ez annyit. Hirtelen viszont Ő jutott eszembe, és idővel ráeszméltem, hogy az eső közé, a könnyeimből is került, de tudtam jól, hogy mindkettőnknek így a legjobb. Új életet akarok kezdeni, máshol, más valakikkel, más szerelemmel. Meg fog érteni, tudom jól.. nem fog gyűlölni érte.. tudom jól.. de én; én gyűlölni fogom magam érte.. ebben teljesen biztos vagyok.. de meg kell tanulnom elengedni az embereket. Ezt még ennyi idő után sem tudtam elsajátítani.. -.-" (de igyekszem).. úgy döntöttem, hogy engem most semmi nem keseríthet el, úgyhogy csendben, de boldogságtól telve mentem végig az utcán, a szakadó esőben , és szép lassan ; titokban ,mindentől búcsút vettem.. tőlük is..."

Ismét suli.. de gyorsan elment a nap.. :D 
aztán meg életem első táncedzése... elképesztőeen jó volt .. ♥
Bár a holnapi izomláz.. teljesen garantált.. =)
Rem senki sem haragszik.. de ma nem írok sztorit.. mert bealszok... majd holnap kaptok.. eskü.. *-*
Na akk holnap duplán... :D :D

Kezdek mély depresszív állapotba kerülni.. ezt mindenki értelmezze új, ahogy szeretné xD Holnap meg megint suli.. és úgyszint; holnaptól kezdődnek a szóbelik.. -.-"

"...már néhány hete teljesen furcsa érzésem volt, de nem akartam nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Mostnában olyan .. szóval máshogy néznek rám a barátaim, de nem értettem, hogy miért?! Most felvilágosítottak. Amiket mondtak.. legszívesebben ölni tudtam volna, de ehelyett inkább faképnél hagytam őket! Azt szeretnék, hogyha megváltoznék,.. Minek? Hogy olyan jelentéktelen legyek, mint ők?! Nem, megmutatom, hogy többre vagyok képes, mint bárki hinné. Egy sötét sikátorom mentem végig, feldúlt állapotomban , és valaki hirtelen hátulról átkarolt... csak ő segíthet nekem; ő aki mindig figyel rám, és nem engedett el... A többieknek pedig szívem mélyén megköszöntem azt a sok keserűséget, amit okoztak nekem, azokat a kegyetlenségeket.. "

Ismét reggel van, hétvége és szombat..:D
Tegnap este sikerült végig néznem anyámmal egy teljesen megrázó filmet, ami utána elgondolkodtatott :O  Na m1 is.. vannak ilyen elmélyülős pillanataim.. xD
Még 4 teljes hónap van nyárig.. de már-már kikészít ez a 'várakozás'... -.-"

"...látom őt, amint távolodik tőlem. Nem akarom elengedni, utána megyek.. de minél közelebb érek hozzá, ő annál távolabb lesz tőlem. Egy kis idő után már csak a körvonalait látom, pánikba esek, és eszeveszetten rohanok a semmiségbe, és keresem ŐT! Érzem a jelenlétét, de már sehol sem látom.. eltűnt.. Próbálnék az emlékébe kapaszkodni, de ettől szörnyű fájdalom hasít belém, mert tudatosul bennem az, hogy elment; itt hagyott örökre , egyedül a semmiségben. Összeomolhatnék, de nem teszem, mert tudom, hogy ő majd vigyáz rám és nem engedi, hogy bárki bántson, még ha nincs is itt velem. Itt hagyott... tudja , hogy szeretem, tudja, hogy fontos nekem..."

Az életemben rengeteg ember szerepet játszik...
De csak kevesen férkőznek a szívem közelébe igazán.
Köszönöm nekik : - a szüleimnek - mert anyuék kibírtak velem eddig teljes 14 évet, és mert sohasem adták fel, még akkor sem amikor úgy tűnt, hogy menthetelen a helyzet. :) köszönöm nekik, azért mert megszülethettem =).. köszönöm azt is, hogy mindig mellettem voltak(és remélem még lesznek is), és azt is, hogy lebeszéltek mindennemű hülyeségről xD ♥
                        - öcsémnek - mert megszületett, azt a sok veszekedést :D ... és szimplán köszönöm neki azt, hogy van , mert mindig az én töpszlim lesz.. és nem tudnám elképzelni az életem nélküle :$... ♥
                        - Zsanimnak - mert velem van, és mert rengetget lehet vele szórakozni, mert mindig meghallgat, és hogy megért, és nem hagy el, mert mindenben benne van , meg mert oksika XD és köszönöm neki, hogy van nekem :) ♥
                         - Brisszimnek - mert engedte, hogy megismerjem , mert ő annyira bátor :D , mert imádok vele filmet nézni..és hát ez annyira mély! És, hogy jön velem táncolni :P És azt is, h elviseli a hülyeségemet xD Azt is köszönöm neki, hogy őszinte hozzám, valamint megért, és mert más mint a többiek  ♥
                          - Duttimnak - mert hasonló véleményen vagyunk, köszönöm, hogy egyáltalán van, és mert megért, meghallgat, és bízik bennem . Nameg köszönöm neki a szilvesztert /mégegyszer:D/ ♥
 ésnemszeretnémkihagyni - a nagybátyáméknak /Tibinek és Évának/ - mert úgyszint ők is vannak nekem..és mert nyáron túrázhatok náluk.. és sokkolhatom őket a hülyeségeimmel. Mert ők mindig mosolygósak. És mert egyszerűen ők is a családom, és imádom őket :D ♥
                                   - a többieknek azt szeretném meköszönni, hogy megtanítottak egykét dologra.. még ha nem is volt kellemes olykor.. Hozzájuk is szól , amikor azt mondom : szeretlek titeket; ők is megváltoztattak,  velük is rengeteget szórakozhattam, de sokan lennének ahhoz, hogy felsoroljam őket.. Köszönöm mind a rosszat , mind a jót.. ♥

My name is Nisszo :D 
***

Már 2 hónapja 2010et írunk és már a hócipőm tele van (nem akartam trágár lenni=)
A jegyeimről ne is beszéljün.. de azok javíthatóak évvégéig.. a szóbelik meg még a nyakamon... pffff___ és már nagyon nyarat akarok.. legalább ballagást!
na de nem is akarok ienekkel fárasztani senkit.. :D 
 

 "... Egyedül vagyok.. csak bolyongok a sötétben. Körülnézek, és tudom, hogy itt élek, de minden olyan jelentéktelen. Hideg van , és fázom. A sötétségben, szinte az orromig se látok, és valahonnan lépteket hallok. Megriadok; gyorsabban veszem a levegőt, szívem megszaporázza dobbanásainak számát : bepánikolok. Aztán már hirtelen megint egyedül vagyok és a sötétségbe ordítani támadna kedvem. Közben a szél játszik a növényekkel, a telep fényeivel. Sehol egy ismerős arc, akiben megbízhatnék, sehol nincs megbocsátás, segítség, megértés. Csak a gyűlölet beszélne belőlem? Nem hiszem.. Csak a valóság, ami tönkretette az életem.
Hirtelen valami hideget éreztem az arcomon. Egy könnycsepp gördült le. Összeroskadtam a park közepén. Nem érdekelt, hogyha meglát valaki. Csak igazságot akartam.. Nem tehetek semmit, és tehetetlenül végig kell néznem az életem értelmeinek szenvedését...
Miért pont én? .. Miért tettétek ezt velem/velünk? "